Sandra Brown - Régen várt szerelem

Sandra Brown – Régen várt szerelem

„..Kivezette a férfit a régimódian tágas hallon keresztül az üvegezett hátsó verandára, amely egyszersmind a műterme is volt. Ez volt az ő igazi birodalma, itt nyugodtabbnak érezte magát, és könnyebben elfogadta azt a megdöbbentő tényt, hogy Law Kincaid váratlanul ismét megjelent az életében…”

Sandra Brown a kedvenc írónőim közé tartozik, bár igaz, hogy kevés kivétellel én minden könyvet imádok. Számos regényét olvastam és ő az a szerző, akinek a hősnőibe maradéktalanul bele tudtam képzelni magam.

Szerintem mindenki szokott álmodozni. Először még olyan szituációk elevenednek meg előttünk, amelyeket lehetetlennek tartunk, mint amerikai iskolába tanulok és a suliban a legmenőbb srác pont belém lesz szerelmes, de természetesen csak a suli legmenőbb csaja legyőzése után, vagy belépek egy kávézóba egy újabb állásinterjú után és véletlenül neki ütközök valakinek, akiben jövendőbelimet látom.

Bár ezek csak ábrándok, még is jó érzéssel töltenek el bennünket. Sandra Brown pedig ezeket az ábrándokat szavakba, mondatokba foglalta és egy hatalmas könyvtárat hozott létre.

A régen várt szerelem című regényének főszereplői, mint ahogy az idézetben is olvasható, Law Kincaid, aki egy űrhajós és Marnie Hibbs, egy egyszerű nő, aki szabadúszó illusztrátorként dolgozik és fia David Hibbs, aki még iskolába jár és futballozik.

A regény már egyből egy titokkal indul, melyet hőseinknek meg kell fejteniük, de ez csak egy kis pluszt ad a történetnek, feszültséget teremt a cselekményben és a szereplők között is. Law fenyegető leveleket kap arról a címről, ahol Marniék laknak és Law mivel ki akarja deríteni, ki áll ezek mögött, elmegy az adott címre. A levelekben azt írják, hogy van egy fia, akit meg kell ismernie és nyilvánosság előtt elfogadnia, vagy tönkre teszi az életét. Marnie ezekről a levelekről természetesen semmit nem tud.

Innentől kezdve megindul a bonyodalom, viszont miután kiderül, hogy ki küldi a leveleket, még azután sem laposodik el a történet, hisz a zöld szemű szörny, a féltékenység mindenhol ott van.

Nekem nagyon tetszett regényben, hogy ennyi titok van benne és bonyodalom, de nem az a túl sok, ami már labirintussá tenné, és nem tudnám elolvasni, mert nem tudom követni, vagy mert érzelmileg kikészítene. Nagyon rövid egy regény, de akinek felkeltette az érdeklődését, annak mindenképpen csak ajánlani tudom.

Bár ez a regény csak egy átlagos történet, amelyhez hasonlót akármelyik Júlia vagy Romana füzetekben, újságokban olvashatunk, mégis nagyon szórakoztató, esténként lefekvés előtt kikapcsolódás gyanánt érdemes néhány oldalt olvasni, hisz jobbá teheti a napunkat.

  

 (A regény borítója egyébként nekem egyáltalán nem tetszik, a színek nem passzolnak, legalábbis nekem nem tetszik együtt a kék és ez a zöldessárga. A virág színe és alakja még illik is az írónő nevéhez és a címhez, de ezek a színek se nagyon vannak harmóniában azzal a zöldessárga színnel.)